Nyarait Szentendrén töltötte, ahol az ódon hangulatú kisváros főleg barokk kori építészeti emlékeivel, szelíd hajlatú dombjaival festészetének egyik kiapadhatatlan ihlető forrása lett.

Nagybarcsai Barcsay Jenő Kossuth-díjas magyar festő, grafikus, művészpedagógus,1900. január 14.-én született Katona községben.  

Erdélyi fejedelmi család késői leszármazottja, de szegénységben nevelkedett. Apja (Barcsay Boldizsár körjegyző) és egyik nővére lelki betegségben szenvedett, apja később öngyilkos lett. Anyja, Kabdebó Irén tíz gyermeket szült, hatan még gyermekkorukban, szigorló orvos öccse 24 évesen tüdővészben halt meg. Barcsay a festészeti munkára hivatkozva nem alapított családot; 103 évet megélt anyjának és nővéreinek volt támasza.

Apja katonatisztet akart belőle faragni, de ő maga inkább zenésznek készült, zongoraleckéket vett Marosvásárhelyen egy Zsózsmann nevű tanártól. Közben magántanítóskodott Nyárádszentandráson, és tanítói, valamint kántori oklevelet szerzett. 1918-ban Barcsayt behívták katonának, de tüdőcsúcshurut miatt leszerelték. 1919-ben Magyarországra jött, s beiratkozott a tanügyi reformokat megélő Képzőművészeti Főiskolára, amelynek igazgatója 1920-tól Lyka Károly művészettörténész volt. 1924-ben végzett, majd mint művésznövendék két évig a főiskolán maradt. Tanulmányai idején súlyos anyagi gondjai voltak, nyomorgott, olyannyira, hogy több társával együtt az iskola egyik helyiségében húzta meg magát.

Első mestere Vaszary János volt. Tőle Rudnay Gyulához kéredzkedett át, amiért Vaszary éveken át nem fogadta a köszönését. Rudnayval minden évben művésztelepekre jártak. 1923-ban Gyöngyösön dolgoztak; itt alkotta A falu bolondja c. képét (ma Szentendrén, a Barcsay Múzeumban látható), amely voltaképp festővé avatta: ekkor érzett rá a síkban ábrázolt térre, a lélek és a belső tartalom megjelenítésével ötvözött harmadik dimenzióra. Rudnay is ebben a képben ismerte föl igazán tanítványa tehetségét.

Első jellegzetesen egyéni stílusú képét, a Munkásleányt még szentendrei korszaka előtt, 1928-ban készítette. Az ez évben alakult Szentendrei Festők Társaságához 1929-ben csatlakozott. Noha nem volt alapító tag, ettől kezdve a nyarakat rendszeresen a dunaparti kisvárosban töltötte, kezdetben a művésztelepen, később a Zenta utcai házában (szobra ma is ott látható, jellegzetes botjával).

1945-ben Krocsák Emil ajánlására Szőnyi a Képzőművészeti Főiskolára hívta, ahol az anatómia és a szemléleti látszattan professzora lett. 1953-ban megbízást kapott egy anatómiai tankönyv megírására. A híres Művészeti anatómia, amelyet pár hónap alatt különböző méretekben kétszer is megrajzolt, s melynek nyomdai előállítását személyesen, nagy gonddal felügyelte, elnyerte „Az év legszebb könyve” címet, szerzőjét pedig Kossuth-díjjal jutalmazták. Ez a rajzkönyve, akárcsak az Ember és drapéria, nagy sikert aratott külföldön is.

Az 1960-as évektől számos nagyméretű mozaikot készített (Asszonyok c. alkotása helyszínei: a Miskolci Nemzeti Színház előcsarnoka; újpesti fürdő; szentendrei városháza). A mozaikkartonokból 1966-ban az Ernst Múzeum rendezett kiállítást. 1969-ben megbízást kapott a szentendrei kultúrház mozaikjának elkészítésére, amihez muránói üveget használt, és először kreált aranyból hátteret.

1929-től nyarait Szentendrén töltötte, ahol az ódon hangulatú kisváros főleg barokk kori építészeti emlékeivel, szelíd hajlatú dombjaival festészetének egyik kiapadhatatlan ihlető forrása lett. Kezdetben monumentális hatású figurális képeket, később, főleg Szentendre ihletésére, a konstrukciót erősen hangsúlyozó tájképeket, majd geometrikus absztrakt kompozíciókat festett. Hosszú pályája során kialakított jellegzetes stílusát a szigorú szerkezet és a mély tüzű kolorit nagyszerű egysége határozta meg. Következetes művészi útja, nagy hatású tanári munkássága Barcsay Jenőt a magyar művészet kiemelkedő alakjává avatja.

Élete utolsó éveiben gerinc- és ízületi betegség miatt már nehezen dolgozott, de az ecsetet sohasem tette le. 1988-ban, 88 évesen érte a halál.

Műalkotások: Dombos táj, Freskóterv, Munkások (Vörös fiúk), Kép vörösben, Monumentális táj

Oktatás: Magyar Képzőművészeti Egyetem - Főépület

Könyvek: Müvészeti anatómia, TOVÁBBIAK

Díjak: Kossuth-díj, Kossuth-díj II. fokozat